Hírek

A láthatósági ruhák egyszerűen működnek: a fluoreszcens fényvisszaverő reflexszalagok lehetővé teszik, hogy a fénysugarak visszatérjenek a kiindulásuk irányába. Az ilyen öltözéket viselő ember ugyan nem fog jobban látni, de ő észlelhetővé válik az autósok számára. A láthatóság tehát az autós számára támpontot, a gyalogos, vagy biciklivel, motorral közlekedő számára pedig biztonságot nyújt.

Bármikor nem várt szituációba kerülhetünk a mindennapok során, például az autónk felmondja a szolgálatot az éjszaka közepén egy forgalmas úton. Mint tudjuk, sok esetben kötelező a jólláthatósági mellény viselése, és valóban jóval nagyobb biztonságban vagyunk, ha a körülöttünk lévők könnyen és időben észre tudnak venni minket. Az ilyen helyzetekre készült jólláthatósági mellények, karszalagok, lábszárvédők akkor is hasznosak, ha kétkerekű járművel közlekedünk, vagy ha egy veszélyesebb területen haladunk át gyalogosan. A balesetek egy része kiszűrhető lenne egyszerűen azzal, hogy hamarabb észleljük egymást és így több idő marad az adott helyzetre reagálni. Éppen ezért érdemes gondoskodni arról, hogy egy-egy ilyen kiegészítő minden esetben legyen nálunk!

Sok munkakörben előírás, hogy a munkavállaló folyamatosan jól észlelhető legyen. Ilyen esetben a munkaidő egy részét vagy akár egészét ilyen ruházatban kell tölteni, ezért is olyan fontos, hogy ezek a munkaruhák a jólláthatóság mellett kellően kényelmesek, jól szellőzők, vagy éppen béleltek és praktikusak is legyenek. Egy olyan ruhadarab, amelyet akár egész nap viselni kell, meghatározza a komfortérzetünket, ami pedig rányomja a bélyegét a hangulatunk mellett a teljesítőképességünkre, a hatékonyságunkra is. Ma már rengeteg különböző darabot találunk, amelyek megfelelnek a jólláthatóság kívánalmainak, így az aktuális időjárási körülménynek megfelelően választhatjuk ki az ideálisat. Figyelembe kell vennünk olyan szempontokat is, mint a vízállóság, lángállóság vagy antisztatikus tulajdonság. Ezek némelyike akár jelentéktelennek is tűnhet, amikor azonban kritikus helyzet adódik, hirtelen értékes tulajdonsággá válnak.

Mint ahogy a legtöbb munkavédelmi termék esetében, itt is rendkívül fontos, hogy előre jól meghatározzuk, mi az, amire szükségünk van. Mikor és milyen körülmények között fogjuk a terméket viselni? Milyen környezeti hatásokra számíthatunk? A testhelyzetünkből adódóan mely testrészünk vagy testrészeink lesznek láthatóak mások számára? A jólláthatóság mellett figyelembe kell-e venni más tényezőket is?

Munkavédelmi szempontból meghatározó az EN ISO 20471:2013 szabvány, amely a jó láthatóságot biztosító védőruhákra vonatkozik. A törvényi előírások szerint a munkáltató köteles ellátni a munkavállalót olyan jólláthatósági ruházattal, mely megfelel ezeknek a követelményeknek.

Melyik színt mikor hordjuk?

A sárga fényesebb, a narancs figyelemfelkeltőbb, tehát a célt is ennek megfelelően kell meghatározni. A sárga ipari/városi környezetben, szürke, fekete háttér előtt érvényesül jobban. Tapasztalatok szerint a legjobb láthatóságot a narancs biztosítja, ami a városi/ipari környezetben is jól működik, de a sárgával és zölddel ellentétben a természetes, szabad környezetben is erős kontrasztot ad, például a zöld fűvel, erdővel.

Példa: egy átlagos, 70km/h sebességgel közlekedő autós számára, nem megfelelő fény- és látási viszonyok mellett a sárga mellényt viselő ember kontúrja jól látszik a szürke aszfalton, de elkeveredik zöld háttér előtt, a narancsszínű láthatósági mellény azonban éles kontrasztot ad az utóbbi esetben is. Ha viszont egyáltalán nem visel láthatósági mellényt vagy öltözetet és a ruháján sincs fényvisszaverő szalag, a közlekedő személy csak 50 méternél lesz felismerhető a sofőr számára, ami olyan csekély távolság, hogy a vezető reflexei nem biztos, hogy megmentik a helyzetet a balesettől.

Télen számolnunk kell azzal is, hogy a korai szürkület, ködös időjárás miatt a látási viszonyok jóval kedvezőtlenebbek, sokkal nagyobb az a távolság, aminél észrevehető az út mellett közlekedő vagy az építkezésen dolgozó ember. Ilyenkor a jólláthatósági védőruházat nagyobb biztonságot nyújt a viselőjének.

A jólláthatósági ruhadarabok és egyéb kiegészítők nem csupán munkanapokon lehetnek hasznosak. A ház körüli vagy szabadidős tevékenységek során is megvan a szerepük, és mivel elérhetők gyermekek számára is, a legkisebbeket is biztonságban tudhatjuk! Az ilyen ruházati cikkek hasznosak egy családi kerékpározás során vagy egy téli napon az iskolába menet. Nem véletlen, hogy ma már az iskolatáskák többségén is találunk fényvisszaverő elemeket. Érdemes elgondolkodni ezek beszerzésén, hiszen ez nem túl nagy ár a gyerekek biztonsága érdekében!

A Vektor Munkavédelmi Kft. a teljeskörű egyéni védőeszköz-paletta biztosítása mellett tovább bővíti szolgáltatásainak körét: az egyénileg készített korrekciós védőszemüvegek megoldást kínálnak a dioptriás szemüveget viselő dolgozók részére.

A korrekciós védőszemüvegek a szem védelme mellett a látás javítására is szolgálnak. Az UVEX személyre szabott korrekciós védőszemüvegeket és képernyőhöz használható szemüvegeket kínál minden alkalmazási területre. Az EN 166 szabvány alapján tanúsított korrekciós védőszemüvegek a fókusztípusok és lencseanyagok széles választékával képesek minden igényt kielégíteni. A gazdag szemüvegkeret-kollekció figyelembe veszi, hogy a dolgozók más-más fejformával rendelkeznek. Szakértőnk tanácsadással és egyéni beigazítással segíthet a dolgozónak leginkább megfelelő keret kiválasztásában.

A cégünk által megbízott optometrista szakember a megrendelő telephelyén felállított mobil látásvizsgálati rendelőben bemutatja a rendelhető UVEX korrekciós szemüvegkereteket, majd elvégzi az érintett munkatársaknál a látásélesség-vizsgálatot. Ez alapján az UVEX németországi gyárában elkészítik az egyedi, dioptriázott látómezővel ellátott, minősített védőszemüveget. Ellenőrzés után a védőszemüvegeket személyesen adjuk át a dolgozóknak.

A korrekciós védőszemüveg készülhet mono-, bi- vagy multifokális lencsével, ezt az adott munkakörülmények és az egyéni igények határozzák meg.

A látómező többféle anyagból készülhet. A polikarbonát nagyon jó törésálló képességgel rendelkezik, viszont csak korlátozottan vegyszerálló. „F” osztályú mechanikai ellenállóképessége van, a PC – polikarbonát megoldás középen megnövelt vastagsággal kimondottan UVEX RX Goggle modellhez ideális. A Trivex™ szintén jó törésálló képességgel rendelkezik. Kis tömegének köszönhetően magas korrekciós értékek esetén is ajánlott. Nagyon jó optikai leképezési tulajdonságai vannak magas korrekció esetén is, miközben ellenálló a tisztítóoldatokkal, olajokkal és kozmetikumokkal szemben. A jó karcállóság univerzálisan használható lencseanyaggá teszi, amely „F” osztályú mechanikai ellenállóképességgel is rendelkezik.

A CR39 csak kis mértékben törésálló, ezért módosítás nélkül nem használható védőszemüvegekhez (a középső rész vastagságának megnövelésére a törésállósággal kapcsolatos követelmények teljesítéséhez van szükség). A kis tömegű szerves anyag nagyon jó leképezési tulajdonságokkal rendelkezik magas korrekció esetén is. Használható vegyszerekkel és lakkokkal végzett munkákhoz, az opcionális keményített bevonatnak köszönhetően jó a karcállósága. Az anyag a golyóejtési teszten „S” osztályú mechanikai ellenállóképességet kapott. A HI (magas index) egy nagy törésmutatójú, szerves anyagú lencse. Az 1, 6, ill. 1,67 törésmutatójú lencsék optikailag hatékonyabbak (mint a CR 39). A lencse kevesebb anyag felhasználásával és kevésbé ívelt felülettel nyújtja a kívánt optikai hatást: vékonyabb és esztétikusabb. A HI 1,6 akkor javasolt, ha a korrekció > /-4,0 dioptria, a HI 1,67 pedig akkor, ha a korrekció > /-6,0 dioptria. A lencse szintén „S” osztályú mechanikai ellenállóképességgel rendelkezik. A keményített üveg csak kis mértékben törésálló, ezért módosítás nélkül nem használható védőszemüvegekhez (a törésállóság növeléséhez az üveget hevítéssel vagy vegyi úton edzik). A „S” osztályú mechanikai ellenállóképesség mellett a keményített üveg rendkívül karcálló felület, alkalmas a vegyszerekkel és lakkokkal végzett munkákhoz. Nagy tömegű, ezért /-4,0 dioptria fölötti korrekciós értékek esetén nem ajánlott, illetve fennáll a szikrák beégésének veszélye hegesztési és csiszolási munkáknál és az összeroppanás folyékony fém esetén.

Az egyszerű, víztiszta látómező ellátható még kiegészítő bevonatokkal is, melyeknek köszönhetően a korrekciós védőszemüveg tovább fokozza a viselési kényelmet.

Extraként a tükröződésmentességet egy olyan réteg biztosítja, amelyet kívül és belül rágőzölnek a lencsére. Jelentősen csökkenti a felületekről érkező fényvisszaverődést, növeli a fényáteresztést.

Háromféle minőségben érhető el: normál, multi és super. A színezett lencsék pedig hatékony védelmet nyújtanak a nagy intenzitású, vakító fénnyel (pl. napfény) szemben. Az állandó színezés elérhető barna vagy szürke színben 15, 25, 65 vagy 75%-os színezési fokozatban. A módosuló színezés (Variomatic™) esetén pedig az UV-sugárzástól és a hőmérséklettől függően a lencsék automatikusan besötétednek. A színezés kb. 8% és 80% között lehetséges, barna színben, a korrekciós védőszemüvegekhez polikarbonát és Trivex™ lencse esetén érhető el.

Sorozatunk második részében a munkavédelem magyarországi történetét, példáit vesszük végig. Már a magyar ipari fejlődés kezdetén voltak olyan műszaki szakemberek és orvosok, akik felismerték a termelési eszközökben, munkakörnyezetben rejlő veszélyeket és felléptek ezek ellen. Nekik köszönhetően már a XIX. század első felében tanították az egyes foglalkozások ártalmait és a megfelelő védelmi lehetőségeket. Ilyen volt a levegő porszennyeződése, a metán, az arzén, a kén és más vegyianyagok káros hatása.

Az 1867-es kiegyezés után az ipari fejlődés felgyorsult. Ez azonban nem hozott javulást a munkások élet- és munkakörülményeiben, amelyek a nyugat-európai színvonalnál rosszabbnak számítottak. A kisipari munkások egészségtelen, zsúfolt műhelyekben, vasárnapi pihenő nélkül napi 14-15 órát dolgoztak, ezért egészségük és testi épségük gyengébb volt, mint a mezőgazdaságban dolgozóké. Nem volt sokkal jobb a helyzet a gyárakban sem, ahol a munkaidő minimálisan 10 óra volt. Mindezek következtében az 1870-es években az üzemi balesetek mindennapossá váltak, minden hetedik munkás szenvedett balesetet. Súlyosbította a helyzetet a gyermekfoglalkoztatás. A 12 éven aluli gyermekeket gyakran 12 órán keresztül, a 12-14 éves gyermekeket napi 14 órán át is dolgoztatták. A gépeket, berendezéseket minimális védőberendezésekkel sem látták el.

A munkakörülmények jelentősen hozzájárultak ahhoz, hogy ebben az időszakban tömegesen pusztítottak a járványok és népbetegséggé vált a tüdőbaj. A vidékről városba költözött munkásokat olyan kolóniákba helyezték el, ahol még a legelemibb feltételeket – szennyvíz-, szemét-, hulladékeltávolítás – sem oldották meg. Még súlyosabb volt a bányászok helyzete.

Pozitív változás 1872-ben jött, amikor kiadták az I. ipartörvényt, amely munkavédelmi jellegű szabályozásokat is tartalmazott: „minden gyáros köteles gyárában saját költségén mindazt létesíteni és fenntartani, ami tekintettel az iparterület és telep minőségére, a munkások egészségének biztosítására szolgál". Ezt követően gyakrabban foglalkoztak munkavédelemmel, több javaslatot és tervezetet dolgoztak ki a balesetek megelőzésére és a balesetek elleni biztosításra.

A magyar munkásság 1890. május elsején többek között 8 órás munkaidőt, a gyerekmunka, a női munka és az éjjeli munka szabályozását, legalább heti 36 óra összefüggő munkaszünetet, egészségesebb munkakörülményeket kért, ezeket azonban az érdekelt ipari körök „korainak” minősítették és elutasították. 1891-ben foglalták csak törvénybe, hogy vasárnaponként és Szent István napján a munkát szüneteltetni kell.

A XIX-XX. század fordulóján Magyarország Nyugat-Európához viszonyítva elmaradott volt a dolgozókról való szociális gondoskodásban. A szociális kiadások az állami költségvetésnek csak 3 %-át képezték. Jellemzője a nyomornak, hogy 1918-ban Budapest belvárosában 44 év és 8 hónap, a munkáslakta körzetekben 21 év és 8 hónap volt a várható élettartam. Nem véletlen, hogy ebben az időszakban 1,5 millió ember vándorolt ki Amerikába. 1907-ben a különösen veszélyes üzemek munkásaira törvényileg bevezették a kötelező balesetbiztosítást. Az első világháború alatt a nők és a gyermekek foglalkoztatása erősödött, gyakori volt a 12-14 órás munkanap a legegészségtelenebb munkahelyeken is. A munkavédelem háttérbe szorult.

Az 1924-ben kapott népszövetségi kölcsön mérsékelt gazdasági fellendülést hozott, az iparágak közül a könnyűipar indult gyors fejlődésnek, ez éreztette hatását a munkavédelem területén is. Intenzív munkára, propagandára és az ipari termelés színvonalának felemelkedésére volt szükség, hiszen komoly ipart öntudatos, becsületes munkásréteg nélkül nem lehetett elképzelni. A gyári nagyipar mellett a mezőgazdaságban, a szolgáltatóiparban is megindult a fejlődés. Rendeletek születtek a munkavédelem területén. Jelentős volt a nők védelmében hozott 1928-as törvény, amely kimondta, hogy a nők csak olyan munkát végezhetnek, amely a testi erejüket nem haladja meg. Kötelező orvosi vizsgálatot írtak elő, majd 1938-ban bevezették a kötelező napi 8 órás munkaidőt. Fontos kitérő, hogy mindez a mezőgazdasági munkásokat nem érintette, ez a réteg jogilag semmiféle védelmet nem élvezett. Munkaidejük nem volt szabályozva, nyáron hajnali 2-3 órától este 9-10 óráig dolgoztak, vasárnapi munkaszünet nélkül. Betegség, baleset, öregség, rokkantság esetére nem voltak biztosítva.

1950 után az iparban és a mezőgazdaságban is elindult egy erőteljes államosítási-kollektivizálási folyamat. Az 1950-es évektől a munkavédelem országos irányítása és ellenőrzése – szovjet mintára – a szakszervezetekhez került.

A rendszerváltás idején egy 1989-es törvény kimondta a munkához, a foglalkozás szabad megválasztásához, az egyenlő bérezéshez, a pihenéshez, a szabadidőhöz, a fizetett szabadsághoz, valamint a legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez és orvosi ellátáshoz való jogot, illetve a szociális biztonsághoz való jogot. A munkavédelmi törvény 1994. január elseje óta törvényi szinten szabályozza a munkavédelmet, ami jelenleg is hatályos.

Forrás: OMMF, ENVIDIRS